Részletek
Tovább olvasom
“Óceánmély öröm ostromolta hullámaival lelkem végtelen, nyugodt partjait. Isten szelleme - jöttem rá akkor - maga a kimeríthetetlen üdvösség, teste pedig számtalan fényszövedék. A szelíd fényben fürdő kozmosz olyan volt, akár távolból egy megvilágított város, s ott csillogott-pislákolt lényem végtelenségében.”
