Így mikor meditálsz, mindent magad mögött kell hagynod. Hagyd el a tested, hagyd el a barátaidat, hagyj el mindent. Ne gondolj semmire. Csak gondolj az istenek nagyságára, akikről beszéltem nektek. És legalább ezen régiók egyikében fogsz megszületni. És azután a Mester továbbra is segíteni fog téged. Ha bármi másra gondolsz, akkor Isten segítsen neked.
És azután az öreg szerzetes magára gondolt, „Rendben. Ezúttal, ha kérdezem őt... nagyon ellazultnak látszik, ha megkérdezem arról, hogy mi történt azelőtt, feltehetően válaszolni fog nekem.” Tehát így szólt, „Rendben. Figyelj rám, el fogom mondani neked az összes okot eme látványok mögött, amiket azelőtt láttál. Rendben. Az első lány, aki meghalt a tengerparton, Takbak felesége volt. Ő Sravasti polgára volt. Nagyon szép volt, így a férje szerette nagyon őt. De Takbak elment üzletet kötni. És mivel túl szerelmes volt a feleségébe, így elvitte magával a feleségét az utazásra. És volt ott másik 500 ember, 500 kereskedő, odakinn a tengeren.” A régi időkben, kimentek a tengerre, a mély vizekre ékszereket találni, drágaköveket, igazgyöngyöket és ilyen dolgokat, vagy valamilyen fát, ami a vízen lebegett, értékes fát, mint indiai tölgyfát vagy szantálfát és mindezeket.
„Így odaát, ő mindig szépítette magát, és mindig egyfajta önimádó módon viselkedett. Nagyon büszke volt, nagyon… Nem csak büszke, de arrogáns is volt a szépsége miatt, nagyon ragaszkodott is a saját szépségéhez. A tenger közepén, hirtelen megjelent egy nagy teknős. És valahogy kilyukasztotta a hajót, így azután mindenki meghalt. Tehát az összes jaksa és vámpír nagy, nagy, nagy szelet vetett, hogy elfújja az összes halottat a partra, mivel a tenger nem akarta befogadni a halott tetemeket.” Látjátok, így néha mikor egy tájfun van és mindezek a tengeren, ez azért van, mert néhány ördög és szellem és szellemecske, ráveszik a szelet, hogy tegyen valamit. Talán az összes halottat kilökték a partra vagy ilyesmi, vagy azért, hogy megtisztítsák a tenger felszínt. „Tehát mindeme embereknek az óhajától függ, mikor meghaltak, vagy hogy mit gondoltak, mikor meghaltak, különböző területeken fognak újra megszületni. De eme lány, mivel oly nagyon szerette önmagát, a szépségét, sajnálta, hogy elhagyta a testét, így eme féregként született újra. Ezért aztán folyton körbe rohangál, hogy a saját arcát lássa, és nem tud megszabadulni.
Ha valaki megkérdezi, ’Rendben, ha az a saját vágyaidtól függ, a saját ragaszkodásodtól, azután megszületsz egy ilyen helyre, vagy egy helyzetbe vagy egy olyan lényként, hogy kielégítsd a vágyad, akkor hogyan tud valaki a pokolban megszületni, mivel senki se fog ragaszkodni a pokolhoz, senki nem fogja szeretni a poklot? Hogy lehet, hogy valaki a pokolban szülessen meg?’” Logikus, hm? Logikus. „És akkor, azt fogják mondani, hogy mikor ezen emberek éltek, ha pénzt lopsz, vagy a Három Ékszer tulajdonát, ami Buddháé és a Szangháé, vagy lopsz a szüleidtől, vagy megölsz másokat, az ilyen fajta bűn igen, igen nagy. Le kell menned a pokolba, örökké az effajta tűz fog égetni téged. De a személy, mielőtt meghal, el fog kapni egyfajta hideg betegséget. Nagyon, nagyon fog fázni, talán influenza vagy ilyesmi, mielőtt meghal. Nagyon, nagyon fázik egyfolytában. És mikor ilyen betegsége van, hidegséggel, olyan hideg, mint az, akkor mindig a melegre gondol. Mindig jobban szeret fűtött helyen lenni, vagy tűz, vagy ilyesmi mellett. Mikor így gondolkodik, azután vonzódni fog a pokoli tűzhöz.”
Ejha! Micsoda mechanizmus! Hihetetlen! Ha elkapsz influenzát, vagy náthát, valamit, ne gondolj a tűzre. Gondolj a jégre. Akkor legalább a jég pokolban fogsz megszületni. Bocsánat. Ne gondolj semmire! Csak a Buddhára gondolj. A Mesterre gondolj. A Mennyre gondolj. Ismételd az Öt Nagy Mennyei Királyt. Akkor oda fogsz születni.
A halál időpontja nagyon fontos. Bármire is gondolsz akkor, vonzani fogod a megfelelő helyzetet vagy helyet megszületésre. Ezért amikor élsz, gyakorolnod kell a meghalást. Gyakorolj. Így mikor meditálsz, mindent magad mögött kell hagynod. Hagyd el a tested, hagyd el a barátaidat, hagyj el mindent. Ne gondolj semmire. Csak gondolj az istenek nagyságára, akikről beszéltem nektek. És legalább ezen régiók egyikében fogsz megszületni. És azután a Mester továbbra is segíteni fog téged. Ha bármi másra gondolsz, akkor Isten segítsen neked.
Így ez egy igen okos mechanizmus. Hihetetlen! Beteggé tesz, hideget érzel, ilyen fajta megfagyást. Akkor a tűzre kell gondolnod, a hőségre, és azután magadhoz fogod azt vonzani, a pokol forró tűzét. Szóval ne rettenj meg annyira. Úgy értem, még akkor is, ha valami rosszat követtél el, beavatás után már tudtad, mi a jó, mi a rossz. És a Mester próbált segíteni neked már irányítani a karmát. Csak ne tedd meg ismét. Akkor amikor meghalsz, nem fogsz rágondolni. Nem leszel arra kényszerülve, hogy odavonzd magad egy helyzetbe, hogy szenvedésre kelljen gondolnod.
„Ha bárki ellopja a lámpást azon emberektől, akik felajánlást tesznek a Buddhának…” Tudjátok, imádni a Buddhát, kitesznek egy lámpát. A régi időkben, nagyon sötét volt, nem volt áram, így az emberek, akik jöttek megnézni a Buddhát, lámpát hoztak. Hoztak gyertyát vagy egy lámpát, azért, hogy éjszaka a Szangha, a Buddha arra használhassák, hogy világítsák az utcát és tudjanak járni. Vagy olyan dolgokat vittek, amik hasznosak voltak. Ruhákat hoztak és mindezeket, hogy felajánlást tegyenek a Buddhának és a Szanghának, mert a Buddha és a Szangha nem rendelkeztek pénzzel. Nem kerestek pénzt. Csak tanították az embereket és másokra támaszkodtak az életben maradáshoz, hogy tanítsanak. Meg tudtak tenni dolgokat, csak szerzetesek voltak. Csak meg akarták spórolni minden idejüket mások tanítására, és a meditálásra, vagy a Buddhával való tanulásra. Így mikor az átlagemberek jöttek, mindenféle dolgokat hoztak. Talán hoztak tálakat, kéregető tálakat, néhány ruhát, vagy lámpát vagy gyógyszert, valamit, amire szükség volt. Valamint lehet, hogy hoztak valamit, mint szantálfa füstölőt, fenyőtömjént, mindezeket, mivel az el fogja riasztani a szúnyogokat és rovarokat, értitek? Ezért látjátok, hogy Buddhának volt füstölője. És miután Buddha meghalt, meggyújtották a füstölőt a Buddha szobor előtt. Azon tűnödöm, hogy a szúnyog meg tudja-e csípni a kőszobrot vagy nem. Láttatok valaha szúnyogot, ami megcsípte a kő Buddhát? Nem. Úgy sejtem nem. De ez jó hagyomány. És segít a füstölő kereskedőknek pénzt keresni, így az rendben van. Nem bánt senkit.
„Így még akkor is, ha az emberek csak lopnak valamit, mint lámpát, vagy valamennyi fát fűtésre, tűz rakásra, és bármilyen fáklyát, sőt még füvet is, száraz füvet vagy bármit, amit a Buddha és a Szangha kellett használjon néha, vagy ha bemész és lerombolod a Szangha termét vagy rendetlenséget csinálsz, bajt keversz vagy az előadóteremben kárt okozol, mindenféle vandalizmust csinálsz. És akkor más embereknek is, nem csak a Buddhának és a Szanghának… Téli időben, ha bármely okból másnak a ruháját leveszed, őt fázni kényszeríted, vagy mivel erőd van, még akkor is, ha már hideg van és hideg vizet locsolsz rájuk, és hasonló dolgokat, és arra kényszeríted őket, hogy meghaljanak a hidegtől vagy a hőségtől, mindezen tettek el fogják vinni a pokolba ama személyt, de a jég pokolba, a fagyos pokolba. Kezdetben eme személynek láza lesz, magas láza, és olyan, ami égeti a testét, azt igen, igen forrónak érzi. Tehát ő is a hidegre, a jégre fog gondolni és ilyenekre. És mikor így gondolkodik, meghal. Csak arra fogja késztetni őt, hogy így gondolkodjék és meghaljon. Ez az egyetlen célja a láznak. Ekkor, ez így van. És azután persze miután elhagyta a testet, és a lélek elhagyta a testet, elmegy a jeges, fagyos pokolba.” És a Buddha megnevezett sokat, sokat, mint Utpala, Padma, Kumada, Pundarika, stb., stb. Ezek a fagyos poklok nevei, talán szanszkrit nyelven. Nem emlékszem ezekre, bocsánat.
„Az ilyen poklokban, a bűnöző mindig fázik, úgy érzi, folyton mintha megfagyna. És a teste összezsugorodik. Az olyan, mint az aszalt szilva, vagy valami hasonló. És azután az agya nagyon törékeny belül, könnyen szétesik, minden, minden… És akkor az egész koponyája a fején ezer darabra hullik. És akkor minden csontja a testében el van törve és nyílszerűvé válik. És azután ismét visszajön, és azután újra szenved, és újra és újra, de nem fog meghalni.” Persze, akkoriban az asztrális testében van, nem fog meghalni. És minden szenvedést ugyanúgy újra fog érezni. Nem tud sehova elrejtőzni és nem tudja megállítani a folyamatot, amíg a bűne ki nem tisztul.
„Ha bárki, kapzsiság miatt kirabolja mások tulajdonát kirabolja mások tulajdonát, hogy az a személy éhségtől és szomjúságtól fog meghalni, akkor ama személy éhes szellem lesz, mikor meghal, a tolvaj. Először, el fog kapni egyfajta gázt termelő betegséget, hogy a gyomra nagyon felpuffad, duzzadttá válik. És nem tud enni. Nem tudja megemészteni az ételét. És akkor a kuruzsló fog behozni neki jó ételt és evésre csábítja őt, ’Ó, ez jó. Ez szép. Ez édes. Ezt könnyű megemészteni, stb., stb. Kérlek, próbáld megenni, és azután a betegséged meg lesz gyógyítva.’ Akkor a beteg személy mérges lesz és így szól a kuruzslóhoz, ’Fúj! Gyűlölöm ezt. Félek tőle. Soha többet ne engedd, hogy lássam ezen ételeket újra.’ Akkoriban, mikor így gondolkodik, meghal. És azután persze belőle, a halál előtti gondolkodása miatt, éhes szellem lesz, éhes szellemmé fog válni.
Vannak más emberek, akik olyan arrogánsak és buták, nem hisznek a Három Ékszerben, úgy értve, hogy a megvilágosodott Mesterben, a tanításában, és a Szanghában, a gyülekezetben, vagy talán rágalmazzák a Buddhát, vagy lenézik a Buddhát, valamint nem élnek az emberi mérce szerint, nem élnek elég erkölcsösen, nem tisztelik a szüleiket, nem segítenek a testvéreiknek, vagy másoknak a nagycsaládjukban, mikor szükségük van rá, és folyton igen elmerülnek az érzéki örömben. Nem tesz különbséget, hogy az egy rokon vagy idegen, mindenféle ilyen füstölője van, vagy efféle dolgok. Továbbá nem hisz abban, hogy van ok és okozat. Nem hisz abban. És mikor beteg, ott fekszik összekulcsolva saját testét. Nem tudja kinyújtóztatni magát, mivel mikor jól volt, nem akarta meghallani a helyes szavakat, nem akart hallani erkölcsről szóló szavakat. És azután akkoriban, a szülei és a család tagjai tudták, hogy ez a beteg hamarosan meg fog halni. Így próbálták elmondani neki, ’Rendben, el fogjuk ismételni neked a szútrát. Próbálj meg menedékre lelni a Buddhában a szívedben. És azután tisztelettel ránézel Buddha képére. És azután megpróbálod ismételni a Buddha nevét. Így a bűnöd csökkenni fog, és egyre több érdemed lesz. Rendben? És az összes dolgot, amivel most rendelkezel, oda fogjuk adni más szegény embereknek most, hogy meg fogsz halni.’ Habár gyengéd hangon beszélnek és próbálják vigasztalni őt és rábírni őt a jó, a helyes nézőpontra ilyen módon, ám neki ez nem tetszik. Nagyon mérges. Azt mondja, ’Esküszöm, hogy soha nem akarom újra hallani mindezt a beszédet. Ez ostobaság nekem, nem jelent semmit. Mikor meghalok, nincs ott semmi, sem érdem, sem bűn, semmi. Mikor meghalok, mindennek vége.’ Mikor így gondolkodik, meghal. És eme helytelen elv miatt, amit gondol mielőtt meghalt, megszületik a rossz állatok egy alacsonyabb szintjén. Mivel az állatoknak nincs esélyük kultúrát, erkölcsöt tanulni; nem tisztelik a szülőket, az öregeket, semmit. Olyan fajta állatba születnek. Tehát mindez a gondolkodás végett van, mielőtt meghal.
De ha bárki szereti fejleszteni az erkölcsi értékeket, és elveti az emberi minőség magjait, és elveti az emberi minőség magvait, betartja az Öt Szabályt, és azután élete során soha nincs semmilyen betegsége, hogy így széttépje a testét és elméjét, nagyon zaklatottan érezve magát így. És mikor meghal, a szíve igen békés, a gondolata nagyon boldog és természetes. Nem lesz összezavarodva és szétzilálva, mint a többi fent említett beteg. Tudja, hogy haldoklik. Így azután, mikor a család megkérdi őt, hogy akarja-e hallani a Buddha tanítását, akarja-e látni a Buddha képét, akarja-e hallani a Szanghát beszélni az Igazságról, ’Szeretnél vegán lenni? Szeretnél felajánlást tenni a Három Ékszernek?’ Akkor a beteg ezúttal így szól, ’Igen, igen, igen! Kitűnő, kitűnő! Szeretem mindezt. Tedd meg nekem.’ És azután, a családtagok tovább mondják, ’Rendben. Ha figyelsz, ha olvasod a Dharmát, a szútrákat, és ránézel Buddhára, akkor rá fogsz lépni a Buddha útjára. Ha felajánlod, hogy kinyomtatod bármelyik szútrát, a tanítást, akkor bárhová mész, megértésed és bölcsességed lesz, úgy értem, sok életen át. Meg fogsz érteni sok dolgot, mármint a tanítást. Ha felajánlást teszel a Szanghának, a szerzeteseknek és az apácáknak, bárhová, ahová születsz, gazdag leszel és boldog; bármire szükséged lesz, az mindig meglesz neked.’ Miután a beteg, a haldokló ezt meghallotta, nagyon boldog volt, és fogadalmat tett, ‘Rendben, bárhová születek a jövőben, kérem, hadd találkozzak Buddhával, a Szanghával és a tanítással.’ Miután az a személy meghalt, ismét emberként született meg.
Ha bárki megtartja a Tíz … a Tíz Szabályt, egy kicsivel több, mint az Öt, és azt az érdemet arra használja, hogy a Mennyben kíván születni isteni létben, főisten a Mennyben, vagy ha bárki betartja a szabályokat nagyon szorgalmasan, helyesen, és mindig tesz jótékony munkákat, és aztán betartja mindezeket a jó szabályokat, legalább ötöt, amit én adok nektek, vagy a Tisztulás Nyolc Útját, és amikor meghal, békésnek érzi magát. Lefekhet, így, és a Buddha képét nézi, és hirtelen meghallja a szférák, a Mennyek Zenéjét. És láthatjátok, hogy a teste, arca nagyon-nagyon felragyog. Aztán felteszi a kezeit így. És akkor felmegy a Mennyekbe.
