Az összes Univerzum jóváhagyta, és Isten Hatalmat adott egy Buddhának, számtalan lény megmentéséhez. Buddha, Nagy Mester, az nem csak egy üres cím!’, 10 részből az 7.

Minden nap ébernek kell lenned. Ebben a világban élni olyan, mintha az ellenség országában élnénk. Nagyon szigorú törvények vonatkoznak rád, még ha nem is vagy e világ polgára. Tehát még akkor is, ha egy Bodhiszattva vagy Buddha vagy, Aki lejött ebbe a világba, te is szenvedni fogsz. Különösen, ha beleavatkozol más emberek, más lények karmájába ezen a bolygón. Ha bármilyen módon megpróbálsz segíteni nekik, az nem túl jó. Ezért sok ember visszavonul. Visszavonulnak egy magas hegyre, vagy sűrű dzsungelbe, ott maradnak, meditációt gyakorolnak, vagy szútrákat olvasnak egyedül. Egyedül tanulnak vagy könyvekből, vagy később, egy magasabb szinten közvetlenül kapcsolatba lépnek a Mennyei Lényekkel vagy Felemelkedett Mesterekkel, és Velük tanulnak. Bár nem szívesen keverednek az emberekkel, talán néha megteszik, csak azért, hogy törlesszenek egy kis karmát az előző életekből vagy valami. Vagy olyannak kell lennie, mint egy folyamat. Ezért néha a hegyekben vannak. Talán sok-sok évig gyakorolnak, és néha lejönnek pár évre, vagy egy évre, vagy néhány hónapra, attól függ. Vagy csak lemennek és visszajönnek.

Ha így gyakorolsz, nem kell aggódnod még a karma vagy bármi miatt sem, mert az ilyen típusú meditációban, az ilyen fajta gyakorlásban nem szabad beavatkoznod egyetlen lény karmájába se ezen a bolygón. Egyáltalán nem. Még egy féreg karmájába se, egy kis karmába. Még a madár-személyeket sem eteted. Semmit sem teszel. Nem szeretsz. Nem mutatsz szeretetet, és egyáltalán nem aggódsz senkiért. Csak magaddal és a Mennyekkel lévő belső kapcsolattal törődsz, miközben meditálsz vagy egyedül élsz a spirituális törekvéseidben. Esetleg két vagy három emberrel, talán a Mestereddel és pár másik testvérrel együtt maradsz, együtt meditálsz, egyszerűen eszel. Vagy néha jól gyakorolsz, és nem eszel többé; nincs szükséged rá. Valami ilyesmi - lehetséges. És akkor legalább több erőd lesz. És még meg sem kell halnod, vagy talán nagyon-nagyon sokáig élhetsz. Mint ahogy néhány régi legendában néhány történetben elmesélték nektek, hogy ez és az az ember örökké élt, vagy sok száz évig! És manapság, ha valaki száz évnél tovább tud élni, az emberek már ünnepelnek, és jönnek az újságok, a televízió klipet készít, meg minden.

A régi időkben az emberek sokáig, sokáig, sokáig éltek - néhány ezer évig. Az volt a normális. Vannak olyan emberek, akik még mindig ezt a módszert gyakorolják. A Quan Yin Módszer jó nektek - a legjobb - mert elfoglalt életünkben nincs sok időnk egy ilyen gyakorlás tanulmányozására. A Buddha egy ilyen gyakorlást tanult - az egyik ilyen gyakorlást. Ezért mondta Ānandának, hogy örökké élhet, vagy legalább néhány ezer évig, az ép testével együtt. Vagy Babaji a Himalájában, Ő is olyan sok száz évet élt már. És az egyik Mesterem több mint négyszáz évet élt. Már nem él. Akkoriban már négyszáz év felett volt. Néhányan több száz évig is élhetnek; néhányan nem akarnak tovább élni.

Én nem igazán akarok hosszan élni. Ha muszáj lesz, meg fogom tenni. De én tényleg... Néha, néhány nap, inkább csak Hazamennék. Mert néha egyszerűen túl megterhelő ennek a fizikai testnek és elmének - tényleg így van. Nem mintha nem szeretnélek titeket srácok, de ez a világ nem sok vonzerőt jelent számomra. Még ha nagyon-nagyon sokáig élhetnék is, több száz vagy ezer évig - abban az esetben, ha megtehetném, ha úgy döntenék, valószínűleg csakis szeretetből tenném. És csak akkor, ha Isten azt akarja, hogy ezt tegyem; különben inkább csak egy normális emberi életet élnék, és aztán csak úgy Hazamennék. Ne hibáztassatok engem.

Jó lenne, ha sokáig élhetnél, és nem kellene aggódnod semmi miatt. De ebben a fizikai világban, sok dolog van, ami miatt aggódni kell - háború, járványok és gonosz emberek. Emberek! A saját emberi fajod emberei, ha véletlenül rájönnek, hogy különleges vagy, ó ember! Minden eszközt megragadnának, hogy zaklassanak, rágalmazzanak. Még akkor is, ha nem is ismered őket - sose ismerted őket, és sose tettél semmi rosszat nekik - felkutatnának, lenyomoznának, és bajt okoznának, vég nélkül - sértegetnének, vagy megvernének, vagy megmérgeznének, mindenféle.

Milarepának nagyon kevés tanítványa volt, mert hallgatott a Mesterére. A Mestere azt mondta Neki: „Te csak menj a hegyre. Meditálj egyedül. Ne foglalkozz az emberekkel, mert a legtöbbjük csak anyagi dolgokat akar. Csak arra kérnek Téged, hogy áldd meg őket azokért a hétköznapi dolgokért, és pazarolják az idődet és az energiádat. Ne törődj vele.” Milarepa tehát legtöbbször csak a hegyekben maradt. Még ha nem is volt mit ennie, csak csalánt evett, azt hiszem. Azt, amelyiknek sok tüskéje van, és ha hozzáérsz, viszketni fog a bőröd. Nagyon kellemetlen lehetett. Ha azt meg akarod enni, akkor kesztyűt vagy valamit kell használni a kezeléséhez. Főzés után már rendben lesz. És azt hiszem, ez az egyik legtáplálóbb zöldség, amit kaphatsz... talán akár a legjobb, a legjobbak egyike, tele tápanyaggal. Tehát ha csak azt eszed, akkor is életben maradsz. Pont úgy, ahogy Milarepa tette, és Ő teljesen zöld lett, mert folyton csak azt ette. És a testén lévő szőr is zöldre festődött, ezért néhányan megkérdezték Tőle, vajon tudja-e, hogy Ő ember, vagy ördög vagy démon. De nem tanácsolom, hogy csak azt egyétek.

A Himalájában, ahol Milarepa volt, többnyire nagyon hideg volt, nem volt sok zöldség levél ott, ahol Ő egy barlangban volt a magas hegyekben. Amikor a Himalájában voltam, nekem is keresnem kellett néhány vad zöldséget, apró dolgokat, amik a hegyekben nőnek. De az se volt sok ott. Néhány helyen csak nyersen eszed, mert nem tudod megfőzni. A levegő olyan ritka; amikor próbáltam főzni, az örökké tartott. Úgy tűnt, hogy nem is akar felmelegedni. Jó, jó fát kell találni, nagyon szárazat; különben nem lesz belőle semmi, és örökké tart. És nem voltak jó edényeim, serpenyőim vagy hasonlók. Mondtam, hogy csak egy kis tányérom volt, olyan, mint egy forma a születésnapi tortához, piskótatortához. Az ilyen tányéron lesz egy fal, és akkor tudok vele csapátit sütni, és vizet is tudok forralni, hogy igyak. És volt egy kis csészém is, nagyon kicsi. Később pedig mindről lemondtam. Eladtam azokat, mert nem tudtam volna túl sokáig cipelni őket a Himalájába. Ez minden, amim volt. De boldogabb voltam, mint most.

Akkoriban nem sokat láttam a világ szenvedéséből. Kivéve, amikor a Himalájában voltam, láttam, hogy a munkásoknak cipelniük kellett néhány idősebb embert vagy gazdagabb embert, akik nem akartak gyalogolni, vagy féltek gyalogolni - és fel kellett cipelniük ezeket az embereket a magas hegyekbe. A jég volt alattuk, és néha megcsúsztak, és az szörnyű volt. A cipőjük mind tönkrement. Nem mintha jó sportcipőjük lett volna, mint nekünk, a hegymászáshoz. És még ha van is sportcipőd, ahogyan nekem volt, egy idő után teljesen átázik. A lábam megdagadt, vizes és hideg volt. Minden nap, ha a Himalájában gyalogolsz, erre számítanod kell, mert hóban jársz. Még mindig ott van, némi hó, de nem olyan vastag, mert a katonaság már eltakarította. De még mindig jön új hó, és eső, és néhány helyen még mindig van hó és jég, így a hóból a víz beleolvad a lábadba, és átnedvesít, és nem tudsz csak úgy megállni, hogy cipőt cserélj. Nem volt másik cipőm. Szerencsésebb voltam, mint azok a munkások. A munkások csak műanyag cipőt viseltek, és mind tönkrement. Ó, a szívem... Csak akkor, a szívem olyan, olyan, olyan sok fájdalmat érzett. De egyébként nincs semmi, ami miatt szenvedést éreznél a Himalájában, ahol járkálsz, vagy valamelyik ásramban. Nem sok szenvedést látsz.

Többnyire nagyon spirituálisnak érzed, bárhová is mész a Himalájában. Még az ott élő emberek is nagyon vallásosak. Legalább hisznek Istenben, és imádkoznak vagy morzsolják a rózsafüzért. És mint Rishikeshben, csak vegetáriánusok vannak. Tojást se láttam, tehát ezek a vegetáriánusok talán azt jelentik, hogy csak tejet, friss tejet fogyasztanak; kézzel fejik a tehén-személyeket. Talán a nagyvárosban vagy valahol messze, valahol messze van tehén-személy nagyüzemük, vagy valami. Soha nem láttam egyet se. Csak tehén-személyeket láttam, akik nagyon szabadon és lazán sétáltak az utcán bárhol. És ha ott állnak a sáv közepén, ó, szegény autók, mindnek meg kell állnia, amíg ők felállnak, vagy valaki megpróbálja felállítani őket, és elsétálnak. Én így láttam a tehén-személyeket Indiában. Ezért, amikor Indiában voltam, azt gondoltam, oké, hogy az emberek tejet isznak. Nem volt sok pénzem arra, hogy tejet vegyek, de néha, ha az emberek már tejes teát készítettek, ittam belőle, mert akkoriban nem éreztem magam bűnösnek vagy bármi.

Nem sokat tudtam a tehén-személyek nagyüzemi tartásáról, ahol annyira kínozzák őket, minden gépre rákötik és kipréselik őket, teherbe ejtik őket, hogy újra tejhez jussanak, amíg még a beleik és a gyomruk is kifordul és már járni sem tudnak. Ilyen kegyetlenek tudunk mi emberek lenni. Kérlek, gondoljatok bele és forduljatok el az állat-személy hústól - a gyilkosságtól. Az ártatlanok gyilkolásától, mint a tehén-személyek - ők olyan édesek, szelídek. Nagyok. Akár meg is ölhetnének egy pillanat alatt, de ők soha nem teszik ezt. Miért lennénk tehát mi kevésbé nemesek és szelídek, mint egy tehén-személy, akinek minden ereje megvan, de soha nem használja arra, hogy ártson? Nekünk pedig nincs akkora erőnk, mint egy tehén- vagy elefánt-személynek, de egész nap, egész éjjel azon gondolkodunk, hogyan ölhetnénk meg ezeket az ártatlan állat-személyeket, hogy megszerezzük az agyarukat vagy a bőrüket, vagy a húsukat, és megegyük őket; sőt, van, aki nyersen, vértől csöpögő szájjal eszi meg. Kik vagyunk mi így? Kérlek, gondolj a nemes énedre. Isten gyermekei vagytok. Bennetek van a Buddha-természet; ti vagytok a jövő Buddhái. Kérlek, viselkedjetek úgy!

Photo Caption: Az erős nem nyomja el a gyengét Másképp nézünk ki, de a lényegünk ugyanaz.

Kép letöltése